Búcsú
„Elmegy lassan a berek, az erdő / El a nádas, a tél, a nyár.
A hegy, a völgy, a nappal és az éjjel / A szemem látta egész határ.
Elmegy? Talán mégsem egészen, / Meglátom tán az örök vízen,
Hiszen a Szépség maga az Isten. / S lelkemben ott lesz: hiszem, hiszem.”
Halál hírén megrendülve, mély szomorúsággal búcsúzunk Fekete István versével iskolánk volt pedagógusától Szabó Józsefné, Jutka nénitől, aki irodalomtanárként a versek szerelmese volt. Nemcsak tanította, hanem csodálatos érzékkel, átéléssel tudta előadni a költők alkotásait. Több évtizedes pedagógusi munkája alatt számtalan diáknak és munkatársnak adta át a szépség, az irodalom és a történelem iránti szeretetet. Aki ismerte őt, nem felejtheti, hiszen igazi nagybetűs PEDAGÓGUS volt, aki hivatását szívvel-lélekkel, alázattal és a gyerekek iránti szeretettel végezte. Hálásak vagyunk, hogy ismerhettük. Legyen áldott az emléke!
